Ez a cikk a Tattoo Magazin 2002. november, III. évfolyam 11. szám (31.) 22-24. oldalán található eredetileg

Beégetés, hegtetoválás, billogozás

A hagyományok tisztelete

 A férfivé avatási szertartások a bennszülött

kultúrákban  mindig megpróbáltatásokkal és

fájdalommal jártak. Ezek a rituálék jelentették

a gyerekkor  végét és a férfivá érés első állomását.

A beavatási rítusok évezredek óta változatlanok

és a törzsi kultúrák szerves részét képezik.

 

 

 Napjainkban a társadalom részéről egyre inkább megnyilvánuló igény a tradicionális kultúrákkal szembeni nyitottság. Ugyanakkor sokan értetlenül nézik, hogy egyes emberek miért hajlandók elviselni egy beégetéssel, hegtetoválással, vagy billogozással járó fájdalmat. Mert ezeknek az eljárásoknak valóban velejárója a fájdalom, de mint megtudtuk, mégsem

ez a művelet legfontosabb része.

 Ha két olyan ember találkozik, akik hegtetoválást, vagy beégetést csináltattak és meglátják egymás mintáit, akaratlanul is bizonyos fokú összetartozást éreznek. Ugyanazt a fájdalmat élték át, ugyanúgy érezték a félelmet és ugyanúgy túllépve ezeken az érzéseken, bevállalták az ismeretlent.

 A közvélemény megoszlik ezeknek a beavatkozásoknak  a megítélésében, de a többség mégis ,,nem normálisnak,, titulálja az erre vállalkozó embereket. Nehéz megmagyarázni, hogy ki milyen indíttatásból fizet egy ekkora fájdalommal járó műveletért. Ebben a sterilizált, fájdalomcsillapítós világban mégis akadnak páran,  akik elfogadható árnak tartják a fájdalmat egy olyan testdíszítésért, amely ősi kultúrák emlékét idézve egy életen át elkíséri őket.

Amikor nem a testen, hanem papíron, fán, vagy egyéb műalkotás formájában találkozunk az ősi hagyományok  tiszteletével, azt teljességgel elfogadhatónak tekintjük Miért volna hát más, ha valaki önszántából a saját testét használja a művészeti értékek kifejezésére? Persze ez mindig egyéni döntés eredménye és mindenféleképpen el kell fogadnunk, hogy ez a műfaj is hozzátartozik az önkifejezési formák széles skálájához.

Felmerülhet ugyanakkor a kérdés, hogy az ilyen beavatkozásoknak milyen egészségügyi következményei lehetnek. Ha azt vesszük alapul, hogy a bennszülött törzsek évezredek óta primitív körülmények között, minden sterilitást nélkülözve, sikerrel művelik ezt a testdíszítési formát, a helyzet kimondottan megnyugtató. Az alkotók ma már felkészülten, a civilizáció nyújtotta lehetőségeket felhasználva várják az érdeklődőket. Mind a fertőtlenítő szerek, mind pedig a rendelkezésre álló eszközök tekintetében garantálva van a problémamentes gyógyulás.

 Azon vállalkozó kedvűek számára, akik már bőven rendelkeznek tetoválásokkal, piercingekkel és valami újat szeretnének kipróbálni, a következő lépcső minden bizonnyal a testmódosítás. Ezen a műfajon belül is léteznek szolidabb, szinte alig észrevehető minták és természetesen megvalósítható nagyobb, látványosabb ábrák bőrbe égetése is.

 Minden esetre a vállalkozó kedvűeknek sem ajánljuk, hogy otthon próbálkozzanak bármelyik művelettel, az ilyesmit mindig jobb szakemberre bízni!

 

Ádám Zsolt

Holló Krisztián

2002